Továbbra is őrzi a titkát a geszterédi kurgán

Nincsenek könnyű helyzetben a régészek, hiszen gyakran olyan körülményekkel találkoznak, amelyek szinte lehetetlenné teszik a teljes körű feltárást. Az elmúlt napokban Geszteréd belterületén egy kurgánról szerettek volna többet megtudni a régészek, azonban a munkájukat kegyeleti okok korlátozták: a dombon található ugyanis a település zsidó temetője.

Helyreállítják a temetőt

Az ásatás előzményeiről Rácz János, a Geszterédi Aranyszablya Társaság elnöke tájékoztatta lapunkat.

– Talán kevesen tudják, hogy a Jósa András Múzeum létrejötte 150 évvel ezelőtt éppen a geszterédi ásatásoknak volt köszönhető. 1868-ban Jósa András, aki akkor nagykállói tiszti főorvos volt, báró Vécsey főispántól kapott egy kis pénzt arra, hogy a geszterédi kunhalmokat megkutassák, ez volt Szabolcs vármegye első régészeti ásatása. Ennek a kunhalomnak a területén találtak 3. századi szarmata temetőt, s találtak többek között egy római kori aranykardot is, ami a Nemzeti Múzeumban van. Tájékoztatták Rómer Flórist, a Nemzeti Múzeum akkori igazgatóját, hogy mit találtak Geszteréden, erre Rómer Flóris azt válaszolta: küldjétek el a leleteket, ti pedig alakítsatok egy egyletet. Így is tettek Jósa Andrásék, s 1868. december 1-jén megalakult a Szabolcs Vármegyei Régészeti Egylet, innen eredezteti a Jósa András Múzeum a megalapítását – elevenítette fel a régmúlt éveket a civil társaság vezetője.

– Tavaly, 2018-ban volt 150 éves a múzeum, így újra lehetőséget kaptunk arra, hogy a geszterédi kunhalmokat kutassuk. Ez egy európai uniós pályázat a HURO-program keretében. Nemcsak a Jósa András Múzeum és az Aranyszablya Társaság van ebben a programban, hanem a csengeri és a szatmárnémeti múzeum is. A konzorcium vezetője a Jósa András Múzeum. A társaságunk feladata, hogy ezt a kunhalmot újra felméressük, megkutassuk, mert igazából 150 éve senki nem nyúlt hozzá.

– Én a Kállói utca elején nőttem fel, a zsidó temetőbe jártam libát legeltetni. Gyönyörű temető volt még az én időmben – az 1950-es és ’60-as években –, nagy hiba volt, hogy a falu későbbi vezetése nem fordított figyelmet a gondozására. Ha meg tudtuk volna őrizni azt az állapotot, akkor most szerintem a csodájára járnának az emberek. A 2015-ben alakult Aranyszablya Társaság kiemelt feladatának tekinti, hogy a régészeti munkálatok befejezése után ezt a temetőrészt rendbe tegye. Szeretnénk, ha kulturált környezete lenne a településnek. Körbe fogjuk keríteni, s elhelyezünk egy emlékművet is, hogy le lehessen rá tenni az emlékezés kövét. A geszterédi zsidók és a geszterédi emberek ugyanis nagyon jó viszonyban voltak egymással, segítették egymást. Az idősek szeretettel beszélnek a geszterédi zsidókról.

Kegyeleti okok

A geszterédi ásatás irányítója Körösfői Zsolt, a Jósa András Múzeum osztályvezető régésze, aki csütörtökön a munkáját pár percre megszakítva érdeklődésünkre beszélt a munkálatokról.

– Most egy kurgánt ásunk meg. Több nevük is van ezeknek a halomsíroknak. Régen korhányoknak és kunhalmoknak is nevezték. Azt kell a kurgánokról tudni, hogy különböző régészeti korszakokban különböző népek használták, akiknek egymáshoz nincs is igazából közük. Emelhették kunok, emelhették a rézkorban vagy a bronzkorban, de emelhették a szarmaták is, vagyis több néphez köthető ez a szokás. Általában az a fő jellemzőjük, hogy valamilyen keleti nép hozta ide ezt a temetkezési szokást. Utoljára a legtöbb halmot Jósa András ásta az 1800-as években. Tizenhatot ásott meg, legalábbis részt vett a feltárásukban, és azóta tudomásom szerint ez a legnagyobb halom, amit a megyében sikerült megkutatni. Ezt most egy „interreges” pályázat keretében tárjuk fel. Megmetszettük kurgánt, vagyis nem teljesen ástuk meg, ugyanis van rajta egy zsidó temető. Ez a halom eredetileg jóval nagyobb volt, feltehetőleg 2-3 méterrel magasabb és mindenképpen szélesebb, csakhogy a közút építésekor faragtak le belőle. De jó helyen járunk, mert valahol az eredeti halomnak a középtáján vagyunk. S ami a rétegekből kiderül: ezt a halmot a régebbi korokban már kirabolták, árulkodik erről középen a megmozgatott föld. Hogy mikor készült ez a kurgán, azt nem lehet tudni, mert nem találtunk datáló leletet – magyarázta a szakember.

– Látszik egy jól elkülönülő világos folt, de azt nem tudtuk még eldönteni, hogy az a sírkamra vagy a rablógödör. Lehet, hogy a sírkamra maga beljebb van, de mi ezt nem tudjuk most megkutatni, mert van fölöttünk három méter magas föld, azonkívül ott vannak a sírok. Ami most látható, azt dokumentáljuk, lerajzoljuk, lefotózzuk, sajnos kegyeleti okból nem áshatunk tovább.

Hamar visszatölteni

– Amikor a kutatást befejezzük, azonnal visszatöltjük a földet. Egyrészt félünk a partifecskéktől, hogy ne költözzenek bele, másrészt kegyeleti okból is addig hagyjuk csak nyitva, ameddig muszáj. Ügyelnünk kell továbbá arra is, hogy ez az egész ne csússzon meg. A munkálatokat tíz napra terveztük, de egy gép segítségével gyorsabban haladtunk. Még megpróbálunk alul fél méterrel beljebb ásni, de akkor már a fizikai törvények határait feszegetjük.

Eljutottak a síraknáig

A beszélgetés után néhány órával kaptuk a telefont Körösfői Zsolttól: Megtalálták magát a sírépítményt, pontosabban a szélét, de a korábban elmondott okok miatt nem tudták kibontani. Mint elmondta, valószínűleg egy másfél méter mély síraknáról van szó, amit már lehetetlenség tovább ásni a temető és a magas földréteg miatt, így egyelőre a sírkamra őrzi tovább a titkát.

MML

További hírek