<div>
<p><span id="more-3991896"></span><br>
– A jelenlegi léalma–étkezési alma arány az egyik legnagyobb problémája a hazai almatermesztésnek – jelentette ki kerek-perec dr. Takács Ferenc, az Északkelet-magyarországi Alma és Egyéb Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (ÉKASZ) elnöke.</p>
<h2>Maradtak a hagyományosnál</h2>
<p>– A terület alapú támogatások és az egyszer-egyszer előforduló jó ár nem ösztökélték a gazdákat arra, hogy a régi ültetvényeket korszerűsítsék, jéghálót húzzanak fel a gyümölcsösük felé, illetve az öntözést megoldják. A rendszerváltozás után sokan vállalkoztak almatelepítésre, de tőke és szaktudás hiányában megmaradtak az extenzív termesztés és a hagyományos fajtaszerkezet keretei közt, így ma már nem tudnak piacképes almát termeszteni. Ezek az ültetvények ma már nem működnek rentábilisan, hiányzik a ”jó gazda gondossága is” – mutatott rá a problémákra az újfehértói kutatóintézetben dolgozó szakember.</p>
<p>– Sajnos Magyarországon létezik egy olyan kifejezés, hogy „léalma-technológia”, ami nyugaton ismeretlen fogalom. Egy jól működő rendszerben az étkezési alma érték, a léalma „melléktermék”. Hazánkban kevés az innovatív, a megújulni képes gazda, ezért is érzékeny a magyar termesztő a ipari alma árára. Hogy mi lehet a jövő útja? Nyitni kell a fajtainnováció felé, ami manapság rohamléptekben halad, felgyorsult, évről-évre jelennek meg az egyre színesebb, keményebb fajták, gondolok itt a különböző Gala-változatokra és a Jonagold-klónokra – fogalmazott lapunknak dr. Takács Ferenc, aki hozzátette: egy húsz éves ültetvény ma már nem versenyképes, bármennyire is furcsának hangzik elsőre, 15-20 év után ki kell vágni az ültetvényt és új, piacképesebb fajtára kell átállni.</p>
<p>– Az öntözés szerepét sem lehet eleget hangoztatni. Nem lehet ezen a téren csak félig innovatívnak lenni, különben a környező országok, úgy mint Ukrajna, Románia is elszalad mellettünk – emelte ki az ÉKASZ elnöke, aki természetesen tudja, hogy az innovációhoz tőke kell, ehhez kellenek a különböző állami vagy uniós támogatások, amiket meg kell ragadniuk a gazdálkodóknak.</p>
<p>– Van még egy fontos szegmense ennek a kérdésnek, még pedig a marketing szerepe. Minél több fórumon hangoztatni kell, hogy az alma ízletes és egészséges, a vásárlókat be kell csábítani a boltba és az almáskertekbe – közölte dr. Takács Ferenc.</p>
<h2>El kell kezdeni építkezni</h2>
<p>– A struktúra-átalakításhoz nem elég egy-két év, ahhoz pedig, hogy tíz év múlva jobb legyen a helyzet, már most el kell kezdeni építkezni. Meg kell nézni, mit csinál a többség, vagyis az összes uniós tagállam, amely fejlett almatermesztéssel rendelkezik. Olaszország, Németország, Ausztria, Hollandia étkezési almát állít elő, és az előállítás során keletkező 20-30 százalék ipari hányad lesz a léalma. Nekik ez melléktermék, ezért nem érzékenyek a léalma árára, hiszen az étkezésié a meghatározó – ez adja az árbevétel 90-95 százalékát –, így nem élik meg katasztrófaként, ha 26 forint/kilogramm az előbbi ára – vélekedett a csengeri illetőségű dr. Apáti Ferenc, a FruitVeb alelnöke, aki maga is termeszt almát. Megkérdeztük tőle is: hogyan lehetne rávenni a gazdákat arra, hogy felhagyjanak a kevés, de biztos jövedelmet adó léalmatermesztéssel, és váltsanak a távoli jövőben megtérülő étkezési alma előállítására?</p>
<h2>Kritériumok nélkül…</h2>
<p>– Tíz-tizenöt évvel ezelőtt már meg kellett volna tenni az ehhez szükséges lépéseket, elsősorban úgy, hogy az idős, korszerűtlen ültetvényeket nem támogatjuk. Amíg egy hektár almára közvetlen és AKG-támogatásként 300-400 ezer forint/hektár a támogatás, különösebb szakmai és gazdaságossági kritériumok nélkül, addig nem lesz igény a változtatásra. A támogatások tartották fenn ezeket az ültetvényeket, konzerválták a versenyképtelen szerkezetet. Igazságtalan az is, hogy ugyanannyi támogatást kap az, aki alacsony színvonalon termel, mint aki professzionálisan – taglalta a rendszer anomáliáit a szakember.</p>
<p>– A termelőt nem tönkretenni kell, hanem meg kell neki adni a lehetőséget arra, hogy váltson újabb, korszerű ültetvényre. Sajnos, közülük nagyon sokan erre már nem lesznek képesek. Azoknak, akik tudnak és akarnak is fejlődni, segíteni kell, hiszen nagyon nehéz dolguk lesz. Ha azt szeretnénk, hogy ne menjenek tönkre, akkor a három legalapvetőbb termelési erőforrást kell biztosítani számukra: a tőkét, a szaktudást és a munkaerőt – sorolta lapunknak dr. Apáti Ferenc.</p>
<h2>Új fajtatechnológia, jégháló és öntözés</h2>
<p>Mi kell ahhoz, hogy Magyarországon növekedjen a termesztésen belül az étkezési alma aránya? – tettük fel a kérdést Bölcskei Györgynek.</p>
<p>A nagykállói gazda Montecuccoli közismert mondatát ültette át az almatermesztésbe, mikor így felelt.</p>
<p>– Három dolog kell ehhez: pénz, pénz és pénz. De hogy egy kicsit konkrétabb legyek, azt válaszolom: intenzív termesztéstechnológia, jéghálós ültetvények, illetve a támogatási rendszert is át kell alakítani. Sajnos, a magyar gazda olyan: amíg nem látja, hogy a szomszédnak bevált valami, addig magától nem fog bele semmi újba. Tudom, hogy önerőből kevesen tudnak fejleszteni, ezért volna szükség egy célzott, kiszámítható támogatási rendszerre és hitelprogramra – mondta lapunknak Bölcskei György, aki úgy látja, hogy a hazai fajtaszerkezeten változtatni kell, az új fajtáknak hatalmas felvevőpiaca Dél-kelet Ázsia és India.</p>
<p>– Persze a léalmatermesztést sem szabad elfelejteni, hisz nem véletlenül települtek ide a nagy feldolgozók – vélekedett a gazda, aki szerint jó ötlet a termelői tulajdonban lévő feldolgozó üzem ötlete, viszont ehhez is szükséges volna egy stabil támogatási és hitelrendszer.</p>
<p>– Mindezekkel figyelembe véve az átmenet legalább nyolc évet venne igénybe – húzta alá Bölcskei György.</p>
<p>TG</p>
<p class="hp-backlink"><a href="http://www.szon.hu/?utm_source=articlepage&amp;utm_medium=textlink&amp;utm_campaign=article%20textlink">VISSZA A KEZDŐOLDALRA</a></p>
<img src="http://feeds.feedburner.com/~r/szon/nagykallo/~4/1XqzwzpOiBM" height="1" width="1" alt="">
</div>

Víz: számukra több, mint egy világnap

Nem lehet csak félig innovatívnak lenni